Vasárnap lezárult a gyorsasági motoros világbajnokság hatvankét esztendős történetének egyik legsikeresebb együttműködése, azaz a Valenciai Nagydíjon utoljára láthattuk Valentino Rossit egy Yamaha nyergében száguldani. A széria kilencszeres világbajnoka még 2004-ben csatlakozott a kék – fehér alakulathoz, ahol hét év alatt (egészen véletlenül) negyvenhat futamgyőzelmet, huszonöt rajtelsőséget, nyolcvannégy dobogós helyezés és végül, de nem utolsósorban négy világbajnoki címet szerezett, majd a 2010-es esztendő közepén bejelentette, hogy a következő évben már a Ducati színeiben száll harcba az aranyérem megszerzéséért. A Doktornak becézett motoros természetesen utolsó Yamahás évében sem mondott le a győzelmek bezsákolásáról, sőt az szezon végén hatalmas küzdelmet folytatott a pontverseny harmadik helyéért, amit végül (a fent említett negyvenhatodik győzelemmel együtt) sikerült elhódítania, sőt utolsó derbijén a dobogó legalsó fokára is felállhatott, így (saját szavaival élve) illedelmesen vehetett búcsút egykori alakulatától.

„Egy különlegesen nehéz hétvégén vagyunk túl, ezért elképesztően boldog vagyok a versenyen elért eredményekkel. Őszintén szólva, az első pillanatokban nem gondoltam volna, hogy dobogóra álltatok, de az idő múlásával egyre kényelmesebbé vált a versenygépem, és a fent említett eredményt is megcélozhattam. Egy ponton azt is elhittem, hogy még az aranyérmet is elhódíthatom, de Lorenzót és Stonert sehogy sem tudtam elkapni, sőt egy – két apróbb hibát is elkövettem, ezért feladtam a győzelmi reményeket, és a harmadik hely megóvására összpontosítottam, lévén erre az eredményre különösen nagy szükségem volt, mert csak így tudtam illedelmesen elbúcsúzni a Yamaha gyári csapatától. Tényleg csak így tudtam köszönetet mondani a versenygépemnek, a szerelőimnek, a vezetőségnek, és mindenkinek, aki támogatott ezalatt a fantasztikus időszak alatt. Negyvenhat futamgyőzelmet szereztem ebben a csapatban, ami talán sokkal több is lehetett volna, de nem szeretnék a múlton rágódni, mivel így is élveztem azt, amit együtt csináltunk.” 

„Szerencsére ez a szezon is jól végződött, hiszen zsinórban öt dobogós helyezést szereztünk, amiről a visszatérésem után még álmodni sem mertem. Nagyon nehéz szezonon vagyunk túl, de mindannyian boldogan tekintünk vissza az előző megmérettetésekre, sőt az előző hét esztendőre is, melyben annyi csodálatos élményben volt részünk. Tényleg fantasztikus időszak áll a hátunk mögött, rengeteg nagyszerű győzelmet szereztünk, sőt négyszer a világbajnoki címet is elhódítottuk. A futam végén ugyanúgy mondtam köszönetet a versenygépemnek, ahogyan a 2004-es Dél Afrikai Nagydíjon tettem, mert úgy gondoltam, hogy ennek a történetnek úgy kell befejeződnie, ahogyan akkor és ott elkezdődött. Én ezzel a csókkal köszöntem el ettől a hölgytől, és így köszöntem meg neki az előző esztendők nagyszerű munkáját. Tényleg köszönök mindent, de legfőképpen a csodálatos emlékeket.” – olvashattuk a kilencszeres világbajnok szavait.

www.motorsportal.hu