A Moto2-esek megmérettetését követően a legnagyobbak is felsorakoztak a Ricardo Tormóról elnevezett aszfaltcsík célegyenesébe, ahol helyi idő szerint két óra nulla – nullakor megkezdték a 2010-es esztendő utolsó megmérettetését. A futamon – ahogyan azt a hatszázasok mezőnyében is láthattuk – már csak a világbajnoki érmek megszerzéséért folyt igazi küzdelem, mégpedig a fantasztikusan kezdő, ám a kulcscsonttörését követően visszacsúszó Dani Pedrosa, a szintén sérülésekkel (kificamodott váll, és lábtörés) küzdő Valentino Rossi, valamint az év végére megtáltosodó, ám rengeteget hibázó Casey Stoner között. Az esztendő tizenhetedik derbijén eközben több érzelmes jelenetre is számíthattunk, hiszen Valentino Rossi hét elképesztően sikeres évad után intett búcsút a Yamahának, míg Stoner négy vörös esztendőt követően igazolt a Honda gyári alakulatához. A futam startját egyébként a fent említett ausztrál várhatta a legelőkelőbb pozícióból, míg a második helyről a világbajnoki címet már bezsákoló Lorenzo, a harmadikról pedig az időmérőn remeklő Simoncelli várhatta a lámpák kialvásának pillanatát. 

Az indulást végül a széria rajtbanditája, azaz Dani Pedrosa kapta el a legjobban, aki a nyolcadik helyről a harmadikra vágott, a szintén erősen kezdő Nicky Hayden, valamint Casey Stoner mögé. Rossi – ahogyan azt tőle már megszokhattuk – a negyedik pozícióból a nyolcadikra csúszott vissza, míg Simoncelli nevével az eredménylista negyedik sorában találkoztunk Az első igazán necces manővert ezúttal Jorge Lorenzo nevéhez köthetjük az első pillanatokban utolérte Simoncellit, sőt egy pillanatig hozzá is ért versenygépéhez, és csak hatalmas szerencsével maradt fenn saját vasparipáján. A 2006-os esztendő világbajnoka, Nicky Hayden már sokkal, de sokkal balszerencsésebb volt, lévén három körrel a start után elveszítette uralmát vérvörös versenygépe felett, és feladta a Valenciai Nagydíj küzdelmeit. Később Rossi vált főszereplővé, aki Doviziosóval vívott hatalmas küzdelmet a negyedik hely megszerzéséért, amibe később a mezőny ritmusát újra felvevő Lorenzo is beszállt. 

A két Yamahás természetesen hamar elrobogott a narancsosok olasz klasszisa mellett, sőt a vezető kettősre is egyre nagyobb veszélyt jelentettek, miközben megívták utolsó nagy házon belüli csatájukat. A küzdelemből végül Lorenzo jött ki győztesen, aki a Doktor legyőzését követően Pedrosa után vetette magát, sőt idővel a Honda spanyolja mellett is elszáguldott. Danit később Rossi is leelőzte, így – akárcsak az előző versenyen – hamar visszacsúszott a mezőny gyomrába, igaz az ő állapotában a tisztes helytállást is értékelnünk kell. Nyolc körrel a verseny vége előtt Lorenzo az időközben ellógó Stonert is utolérte, sőt a hazai közönség legnagyobb örömére le is hagyta az utolsó Ducatis versenyén bizonyítani kívánó ausztrált, akinek így egy ezüstéremmel a zsebében kellet elbúcsúznia egykori istállójától. Rossi mindeközben egy harmadik hellyel tehette boldoggá szurkolóit, így utolsó Yamahás versenyén a dobogón köszönhetett el a kék – fehér alakulattól, ami Lorenzo révén újabb győzelemmel gazdagodott. A futamgyőztes legújabb sikerével megdöntötte Rossi egykori pontrekordját, míg a Doktor elérte célját, azaz lábtörésének évében is dobogóssá vált, Pedrosa mögött és Stoner előtt.

www.motorsportal.hu