A vasárnapi ebéd árnyékában kezdetét vette a gyorsasági motoros világbajnokság Brit Nagydíja, melynek első megmérettetésén, azaz a hatszázasok idei ötödik futamán kisebb meglepetésre pályafutása során először Claudio Corti foglalhatta el a legelőkelőbb rajtpozíciót. Az olasz motoros a kvalifikációt megelőzően csak a felkészülési időszak alatt tudta felkelteni a rajongók figyelmét, hiszen a versenyszezonban eddig egyetlen egy pontot bírt magáévá tenni, a silverstone-i hétvégén azonban ráérzett a „Honda kategória” ízére, és a szurkolók legnagyobb meglepetésére a második szabadedzés után az időmérőt is megnyerte. Mögötte a csapattárs, azaz Jules Cluzel ácsorgott, majd Stefan Bradl és Julian Simon került a monitorok képernyőjére. A Suter vázaival induló motorosok után Yonny Hernandez nevét olvashattuk, miközben Talmácsi Gábor a tizenkilencedik rajtkocka felé vette az irányt. A száraz körülmények között megrendezésre kerülő Nagydíjon Cluzel rajtolt legfürgébben, ám az első kanyarban csapattársa visszaszerezte a vezető pozíciót, miközben Gábor a tízedik helyre vágott.
Egy körrel a megkezdés után a „Poleman”, azaz Corit vezette a versenyt, Cluzel, és a fantasztikusan startoló Fonsi Nieto előtt, aki pár kanyarral később a „kalapost” és az olaszt is legyűrte, tehát átvette a Brit Nagydíj első pozícióját, miközben csapattársa, a harmadik Moto2-es versenyét futó Xavier Simeon harmadikká vált. A Holiday Gym versenyzői viszont pünkösdi királyokká lettek, lévén Nietót előbb a két Forwardos, majd Julian Simon is lehagyta, miközben a belga is megkezdte középmezőnybe vezető útját. A következő pillanatokban a fenti hármas (Simon, Corti, Cluzel) tetemes előnyre tett szert az egyre népesebbé váló követőbollyal szemben, ahol a kategória veteránja, Alex Debon, a hazaiak kedvence Scott Redding, az első megmérettetés győztese, Shoya Tomizawa, a korábban már említett Simeon, a verseny elején hibázó Hernandez, az első futamokon szenvedő Mike di Meglio valamint az egyre lassabb Fonsi Nieto küzdött. Mindeközben a harmadik kockáról startoló Stefan Bradl, és a bajnoki pontverseny harmadik helyezettje, Simone Corsi feladta a küzdelmet. Talmácsi Gábor ekkor a szurkolók legnagyobb bánatára tizenhetedikké vált, míg csapattársa tizennyolcadikká lett.
A Speed Up motorosaihoz hasonlóan, a pontversenyben vezető Toni Elias sem talált rá a motoros világbajnokságba idén visszatérő betoncsík ritmusára, mivel a táv felénél csak a tizennegyedik pozíciót foglalta el. Hét körrel a leintés előtt a Moto2-ben megtáltosodó Lüthi, Redding kíséretében felzárkózott a vezető hármasra, sőt két fordulóval később móresre is tanította az élről rajtoló Cortit, miközben a második bolyban di Meglio szórakoztatatta a pályára kilátogató brit szurkolókat. Az utolsó felvonásnak Cluzel vezetésével vágtak neki a középkategória mindenre elszánt motorosai, akik közül a svájci foglalhatta el a második, Corti a harmadik, Simon a negyedik, Redding pedig az ötödik pozíciót. A fent említett társaság később fantasztikus csatával ajándékozta meg a motorozás szerelmeseit, ugyanis klasszikus küzdelmükben minden volt, ami egy jó versenyhez szükséges, kezdve az emberi drámával, amit Corti kiesése után tapasztalhattak meg a Forward Racing szerelői, és az utolsó körben vívott késhegyre menő csatasorozattal, amiből az utolsó métereken frappánsan támadó majd védekező Cluzel jött ki győztesen, pályafutása során először. A második pozíció ezúttal a hibázó Lüthinek, a harmadik a 125-ösök tavalyi királyának, Julian Simonnak a negyedik pedig mister Reddingnek jutott. A második bolyban Alex Debon ünnepelhetett, Tomizawa, di Meglio, Simoen, Aegerter, Elias és Nieto kárára. Talmácsi Gábor egy kicsúszás miatt nem bírta befejezni százötvenedik megmérettetését, miközben csapattársa tizenkettedikként zárt. A bajnoki pontversenyt még midig Toni Elias vezeti, előnye azonban csökkent a japán Tomizawával és a svájci Lüthivel szemben.
forrás: www.motorsportal.hu