Reggel 8-kor Portimaóban még hideg és párás a levegő. Míg Közép-Európában hóviharok tombolnak, az itteni 15 °C körüli hőmérséklet balzsam a motoros testének-lelkének. A KTM-esek számítottak is erre – az új motorok szépen egymás mellé felsorakoztatva várnak a sorukra, mintha a valaha volt legszebb tavaszi motorozásra hívogatnának.

Már itt feltűnik, hogy az SMT a valóságban sokkal kecsesebbnek látszik, mint az első sajtóanyagok fotóin. A meglepően lágy formák, az ezekhez illő ülés és a karcsú hídváz körüli kompakt felépítés egyértelműen azt jelzik, hogy itt a túrázás egészen más válfajáról lesz szó, mint a jókora cirkálók esetében. Az új KTM vérbeli szupermoto mindazzal, ami ehhez hozzátartozik, mindössze két kivétellel – praktikus szélvédővel és 19 literes tankkal. Gerhard Frauscher, az LC8-sorozat projektmenedzsere azonnal meg is erősíti első benyomásunkat: „az SMT valóban egy átlagos Supermoto 990 változaton alapszik, a túlméretezett króm-molibdén váz és a 115 lóerős V2-es erőforrás gyakorlatilag ugyanaz, a futóművön azonban sok kis változtatást hajtottunk végre, amelyek alaposan megváltoztatják a motorkerékpár karakterét.“. Rossz minőségű burkolaton a vastag, 48 milliméteres fordított villa és a teljes mértékben állítható rugózó elemek hivatottak gondoskodni a kényelemről, csillapításuk némiképp lágyabb, mint a kemény Supermoto R esetében. Hátul egy himbarendszer nélküli White Power Monoshock teszi a dolgát. Az utas kényelmét (bizony, itt valóban két személyre számítanak!) nem csak a hosszú, 160/180 milliméteres rugóutak biztosítják, a gondtalan utazáshoz a jó párnázású, széles ülés és a legapróbb részletekig kidolgozott ergonómia is nagymértékben hozzájárul. Az utasnak még két jó kialakítású, topcase-tartóval egybeépített kapaszkodó is a rendelkezésére áll. Okos megoldás a koffertartó konzol – a nem feltűnő gyorszárakat a hangtompító hőpajzsába rejtették, ami nemcsak igen praktikus, hanem a tömegcsökkentéshez is nagyban hozzájárul. A motor amúgy sem szűkölködik szeretetteljes kidolgozású részletmegoldásokban: ilyen a kónuszos alumíniumkormány, a kovácsolt utaslábtartó vagy éppen a fékpedál, a Marchesini könnyű öntött felnijei vagy a teljes egészében rozsdamentes acélból készült kipufogó.

Bizalom. Ezt a szót a 990 SMT-vel kapcsolatban csupa nagybetűvel kellene írni. Meglepő egy ilyen „racing hard tool“ márkánál, mint amilyen a KTM, természetesen pozitív értelemben. A pilóta már az első néhány kilométer után otthon érzi magát, alig hogy elhagyja Portimaót. Egyszerűen csak össze kell pakolni és elindulni, nem másokkal versengve, hanem mindenfajta stressz nélkül utazva. Az LC8 egyébként sportos kialakítású, vízhűtéses V2-es erőforrása ebben a vázban egészen más oldalát mutatja: minden gázparancsra sokkal lágyabban reagál, mint ahogy azt a 990 SM-től megszoktuk, a középső fordulatszám-tartományban 3500/min körül és efölött viszont előkerül a jól ismert magabiztosság. „Más a mappingja?“, kérdezem kíváncsian a fő fejlesztőt, Frauschert. „Egyáltalán nem, megmaradtunk a 990 SM jól bevált alapbeállításainál, valószínűleg a 990 SMT nagyobb tömege miatt van ilyen érzésed“. Lehet, hogy igaza van, a Touring nagyjából 5 kilogrammal nyom többet a mérlegen, mint az SM, a 196 kilogrammos száraz tömeg ebben a géposztályban mégis egyszerűen lenyűgöző!

Annál is inkább, mert a szupermotó-gyökerek erősen érezhetőek, mint ahogy azt a portugál táj álomszerűen kanyargó útjain megtapasztalhattuk A fürge motor a Serra de Monchique körüli szerpentineken egy könnyű, sportos egyhengeres magabiztosságával vezethető – elképesztően kezes, biztosan tartja az ívet még a hegyi utak rossz minőségű burkolatán is, egyszerűen total easy going – teszi mindezt viszont olyan forgatónyomatékgörbével, amelyről az előbbiek csak álmodhatnak. Ráadásul a 990 SMT mindezt oly könnyedén és magától értetődően kirázza a kisujjából, hogy az elkényeztetett utasok nem tudnak betelni vele. Krosszsisakban 200-zal száguldani az autópályán? Nem gond. A szélvédő tökéletes, a stabilitás maximális sebességnél is megmarad, a gyárilag felszerelt ContiSport Attack abroncsok jó formában vannak. Egy szünetet viszont még a 19 literes tankkal együtt is be kell iktatnunk – az LC8-as erőforrás már ismert iszákosságának köszönhetően 200, de legfeljebb 250 kilométer után vége a mulatságnak.

Bizalom. Jókora adagot köszönhetünk belőle a négydugattyús Brembo Monobloc nyergeknek. Aki ment valaha egy Ducati 1098-cal, az pontosan tudja, mire akarok kilyukadni – a mai alkatrészpiacon egyszerűen semmi nincs, ami gyorsabban megállítana egy motorkerékpárt. A 990 SMT esetében a műszaki szakemberek ismét gondoltak ránk, normál utazni vágyó halandókra, és tovább optimalizálták a rendszert. Az első fékekből hiányzik a harapós agresszivitás, a fékhatás egy ujjal való lenyűgözően érzékeny adagolhatósága viszont megmaradt. A fék- és kuplungkar a mai követelményeknek megfelelően teljes mértékben állítható.

A 990 SMT-vel a KTM egy olyan motorkerékpárt alkotott, amely sokkal inkább az átlagos mindennapi motorosra van szabva, mint a versenyambíciókat dédelgetőkre. A Supermoto túraváltozata ugyanazt az adrenalinlöketet biztosítja, mint egyoldalú testvére, emellett viszont még nagy adag kényelmet és sokoldalúságot is kínál. Emiatt az ismert mondást is megváltoztathatnánk kissé: Are you ready to enjoy?

Adatok: 

forrás: http://www.motorrevu.hu/