Rohan az idô. Nem is olyan régen egy 900 cm3-es motor még a felsôbb géposztályba tartozott, ma pedig már egy 1000 cm3 alatti gépet - pláne ha cruiser - középkategóriásnak aposztrofál maga a gyártó is. Hogyne tenné, hiszen a Kawasaki cruiser vezéregyénisége 2000 cm3, kétszer akkora, mint a 2006-os modellévre szánt egyik újdonságuk, a VN 900 Classic. Az elôdrôl pedig ne is beszéljünk, hiszen az "csak" 800 cm3 volt.

A gyártó e szlogennel bocsátotta útjára az újszülöttet: "A VN 900 Classic big bike stílust hoz a középkategóriába!" És ez igaz is, már ami a motor kinézetét illeti: valóban hasonlít a legnagyobb testvérre, vonalvezetése, tankjának formája letagadhatatlan hasonlóságot mutat azzal, de hát ki akarna letagadni egy imponáló rokonságot? Arányai azonban finomabbra, formái klasszikusabbra sikeredtek márkatársáénál. A VN 2000 követi a "minél nagyobb, annál jobb" filozófiai irányzatot, míg a 900-as megmarad az átlátható méreteknél. És ezzel egybôl bizalmat lop maga iránt az ember szívébe. A cruiser szegmens lökettérfogat-vezetôi márkára való tekintet nélkül elborzasztják az embert, láttukra a szegény motoros elsô gondolata a "jesszusom, mekkora", a VN 900-hoz azonban mosolyogva közelít az ember. Ennek a motornak megnyerôek a formái és méretei, jót tett neki a "restyling". A 800-as Vulcan vonalai mára csupa szelíd ívvé, hajlattá szelídültek az új modellen, és követi a mai irányzatot: az egész motor hosszú és lapos.

Az elsô és hátsó sárvédô nemes egyszerűséggel hajlik a kerekek fölé, a 800-as kis kunkorai nélkül. A teleszkópok továbbra is klasszikus burkolatot kaptak, és 41 mm-es belsô szárakat rejtenek. Az elsô fék maradt kétdugattyús - a féknyergeket a Tokico szállítja - de 300 mm-es tárcsával, míg a korábbi hátsó dobféket 270 mm-es tárcsafékre cserélték.

Az elsô kerék mérete nem változott, megtartották a 16 colos átmérôt, hátul az elôd 16 colos felnije helyett azonban 15 colost alkalmaztak.

 

A ma már nevetségesen keskenynek számító 140-es gumiméretet a kor igényéhez közelítve 180-asra változtatták, ugyanis senki nem azért vesz criusert, hogy egy 140-es vékony gumi miatt szánalmas, gyenge alaknak tartsák. Mert ugyebár a motorok ereje, mérete valahogy mindig a tulajdonos macsóságát növeli. A természeti népeknél olvastam ehhez hasonlót: a megölt és megevett ellenséges harcos ereje, bátorsága átszáll legyôzôjébe. Ma, itt és most, más - konzum - módon jutunk egy kis plusz erôhöz és bátorsághoz. Ma nem legyôzzük, hanem megvesszük, nem megesszük, hanem birtokoljuk…

Visszatérve a motorhoz: a tank megkapta a 2000-es nagytestvér formáját egy finom kis éllel a közepén, és természetesen a tankpanelben viseli analóg óráját és a műszerfalát.

A tervezôk figyelmébôl még olyan apróságra is futotta, hogy áttervezzék a tank kisplasztikának is beillô emblémáját. Nem volt ugyan baj a régivel sem, de ha az újat megnézzük, a korábbi már esetlennek és darabosnak tűnik.

A "lapos és hosszú" szellemében az ülés szemmel láthatólag mélyebbre került, a lábak pedig immáron nem egyszerűen lábtartókon, hanem trepniken nyugszanak, és kétszárú váltóhimbával kapcsolják a sebességeket. A lengôvilla már az elôdnél is remekül imitálja a merev hátsót, vagyis softail - hogy a nagy példakép szóhasználatával éljünk.

A finomság és a gondos tervezés tetten érhetô a hátsó sárvédô tartókonzolján is. A 800-as Vulcané egyszerű, egyenes, krómozott vasdarab volt, a 2006-os modellé gyönyörűen követi a sárvédô ívét, és szépen elkeskenyedve végzôdik, lágyan, akár egy könnyű sóhajtás.

Az odabiggyesztett doboznak tűnô hátsó lámpa már a múlté, a 900-ason alkalmazott formával a customkatalógusokban találkozhatunk. A kipufogók sem kerülték el a dizájnerek figyelmét, a szalámivég csöveket lapos szögben, "slash cut" mintára vágták le, ez is sokkal stílusosabb.

Végezetül talán a legfontosabb változtatás: az erôforrás lökettérfogata 98 cm3-rel nagyobb lett, és új Keihin digitális (DFI-Digital Fuel Injection) befecskendezô-rendszert kapott 46 mm-es szívótorok-átmérôvel. A módosított üzemanyag-ellátó rendszernek köszönhetôen alacsony fordulaton is nyomatékosabb lett az erôforrás.

Eddig a szemrevételezés, jöjjön hát az érzés! Valóban alacsony, erre a motorra még csípôprotézissel is könnyű lenne felszállni, pontosabban leereszkedni. Az ülés kényelmes, a trepnik pont jó helyen vannak, és annak ellenére, hogy meglehetôsen elôrenyújtott lábbal ül rajta az ember, nem erôltetett a tartás. Az ergonómia a kormány méretében, formájában és pozícionálásában éri el a csúcsot, szélesen és laposan nyúlik a vezetô felé. Nem kell nyújtózkodni érte, nem kell hajolni, nem feszül és nem húzódik az ember válla, háta vagy dereka. Egy szó mint száz, tökéletes ahhoz, hogy lazán, erölködés és fáradság nélkül vezesse gazdája akár órákon keresztül, bár ez egyelôre csak feltételezés, mert sajnos nem volt annyi idônk, hogy hosszabb túrát tegyünk vele.

Az új Vulcan kuplungja és váltója semmivel nem hívja fel magára a figyelmet, mindkettô egyszerűen és feltűnésmentesen teszi a dolgát, különösebb lágyság vagy durvaság nélkül. Sem a kuplunghoz, sem az elsô fék működtetéséhez nem kell nagyobb kézerô, a fék hatásossága - ha a powercruiserek sokdugattyús, esetleg már radiális fékeit nem nézzük - ebben a műfajban jónak számít. A cruisereknél természetesen többet használja a motoros a hátsó féket, s ennek megfelelôen ez igen határozottan lassítja a gépet.

Az erôforrás hangja egy kis csalódást okozott. Nem a hangereje - mert az EU-norma az EU-norma -, inkább tónusa miatt. Még a norma figyelembevételével is lehetne valamivel erôteljesebb. Persze, ha az enyém lenne a motor. Ha a rendszeresen késôn hazajáró szomszédomé, akkor pont jó, ahogy van.

Ami a menetdinamikáját illeti, természetesen még a 900 cm3-es blokktól sem lehet elvárni a big bike-ok nyomatékát, így ezt a motort többet kell forgatni, hogy nekilóduljon. A fordulatszámskála legalján egy kicsit erôtlenkedik, de feljebb kifejezetten jól kezd tolni.

Annak ellenére, hogy a cruisingolás alapja a mélyrôl jövô tolóerô, nagyon jól át lehet érezni a barangolós feelinget is a Vulcannal. Ugyebár ekkor nem az adrenalin a lényeg, hanem az ellazult nézelôdés, a táj, az erdôk, rétek illata és az, hogy legalább a hétvégén ne kelljen rohanni. Ennek ellenére nehogy azt gondolja valaki, hogy nem lehet haladni a VN-nel. Ugyanis ha megforgatja az ember az erôforrást, az képes tempósan is lépni. Persze ezeknél a letisztult formáknál semmi nem áll a menetszél útjába (még egy áramvonalasított műszerfaltartó konzol vagy rafináltabb formájú lámpaidom sem), ekkor megfeszülô nyakkal, karokkal igyekszik a motoros a helyén maradni, és lôttek a relaxnak. Emiatt - ha már sebességre vágyunk - a tartós száguldás helyett inkább a rövidebb nekiiramodásokat szereti a 900-as Vulcan.

Futóműve az égvilágon semmivel nem feltűnôsködik, a teleszkópokon sem lehet állítani, de nem is kívánja az ember; a hátsó futóműnél a rugó-elôfeszítés állítható, de központi rugós tagról lévén szó, nem könnyű hozzáférni. A beállítások jónak tűnnek, a futómű kellemesen feszes, a cruiserekre korábban jellemzô lengedezést nem tapasztaltuk.

A kis súly, a jó ergonómia és a súlypontelosztás, párosulva a jól sikerült gumiválasztással, kifejezetten könnyen manôverezhetôvé teszi a motort. Könnyedén és élvezettel lehet dobálni egyik ívrôl a másikra, nem kell megerôszakolni, hogy irányváltoztatásra bírja az ember, és a 180-as gumi a hosszirányú egyenetlenségeken sem billeg vészesen.

Ha már a futóműnél járunk, nem szabad megfeledkeznünk a hajtásról sem, ugyanis itt is találhatunk egy kis meglepetést. Különösen a trehány alakok örülhetnek a fogasszíjhajtásnak, hiszen ezzel megspórolhatják a láncápolást és az ebbôl következô állandó tisztogatást. Egyébként a szíjhajtás csendesebb, tisztább, gondmentesebb - legalábbis amíg el nem szakad. Akkor viszont marad a szállítás, hiszen a szíjat nem lehet javítani, és a motorosboltokban sem lehet olyan egyszerűen hozzájutni, mint egy lánchoz.

A Kawasaki gondolt azokra is, akik ezzel a cruiserrel akarnak világot látni, ugyanis az LT változat oldaltáskákat, nagyméretű szélvédôt és utasháttámlát kínál a vándoroknak.

Összegezve: a gyár a 2006-ra felújított, megerôsített VN 900-assal egyrészrôl olyan szép, harmonikus megjelenésű cruisert tervezett, amely a legigényesebb motorosnak is örömet szerezhet, másrészrôl egy könnyen kezelhetô, barátságos motort is alkotott.

Tökéletesen egyetértek a gyár azon állításával, miszerint ez a középkategóriájú cruiser kifejezetten alkalmas arra, hogy az embert bevezesse a cruiserezés világába, mert a kisebb termetűek vagy a kezdôk sem érzik úgy, hogy a motor uralkodna felettük. Ez az állítás nem jelenti azt, hogy gyakorlott motorosnak ne lenne jó a 900-as, de ha valaki gyorsulgatni akar és izgalmakra vágyik, az vegye inkább a 2000-es nagybácsit.

forrás: http://www.motorrevu.hu/