Az tesztidőszak elején főleg a szerkesztőség tagjai gyakoroltak rajta, majd több motokrosszversenyző keze alatt megfordult, végül az év második felében Grillmayer Gábor gondjaira bíztuk. Többszörös magyar bajnokunk folyamatosan a maximumot hozta ki belőle, megfelelő terhelést róva minden egyes alkatrészre. A teszttáv végén a ceglédi TS-Integrál szervizében szedtük szét és vizsgáltuk meg a motort, hogy fényt derítsünk annak állapotára.

A CRF külsőleg gyakorlatilag kifogástalan állapotban volt, csupán a szokásos, használatból eredő kopásnyomok voltak láthatók rajta, például ott, ahol a csizma folyamatosan hozzáért. Mivel senki sem esett vele igazán nagyot, így nem görbült el, és nem törött le róla semmi. Sőt, mivel az első szerviznél a küllőket is gondosan meghúzták, így mindegyik egyben maradt, és a kerekek sem deformálódtak. Ami a kopó alkatrészeket illeti, a lánc némileg megnyúlt, és a lánckerekek fogai is elkezdtek cápafogra hasonlítani, de még egyik alkatrészt sem lehetne csereérettnek nevezni. A gumik viszont valóban elhasználódtak. A bütykök élei teljesen eltűntek, igazából a jó köridőhöz már rég le kellett volna cserélni mindkettőt.

A kulcskérdés természetesen a dugattyú állapota volt, hiszen annak, és a hozzá tartozó gyűrűknek a cseréje 50 üzemóra utánl van előirányozva. Nos, bármilyen meglepő, a dugattyút rendkívül jó állapotban találtuk. Csupán a szoknyáján volt némi kopásnyom, de ez teljesen ártalmatlan dolog. Ez a jelenség minden nagy egyhengeresre jellemző, aminél a dugattyú rendkívül nagy átmérőjű, ellenben a szoknyája elég alacsony, és ezért a csapszegre merőlegesen némiképpen billeg.

A henger falán semmilyen kopásra utaló nyom nem volt, a dugattyú szoknyáján lévő kopás nem hiba, az egyhengeres konstrukció sajátja

Mindennek ez a végeredménye. A henger viszont tökéletes állapotban volt, falán a gyári megmunkálás nyomai ugyanolyan jól kivehetők voltak, mintha új lett volna. A vezérműtengely bütykei, a szeleprugók és a szelepszárak mind beépítési méreten voltak. Egyedül a kipufogószelepek hézaga érte el a határértéket, ezeknél aktuálissá vált a hézagoló lapkák cseréje.

A váltó állapota nem okozott meglepetést, szintén eredeti állapotban volt, de ezt használat közben is lehetett érezni, mindvégig jól működött. A kuplungtárcsákon megint csak nem volt mérhető kopás, és a nyomórugók fáradása is elhanyagolható. A kuplungkosár falain és az agyon már ugyan meglátszottak, hogy hol érintkeztek a tárcsák fogaival, de ez egyelőre csak szemmel volt észlelhető, bemaródás, beverődés még nem volt rajtuk.

A Honda CRF250R sikerrel vette az 50 üzemórás tesztet. Ehhez nekünk egy évre volt szükségünk, ami – a szakemberek szerint – teljességgel átlagosnak tekinthető. A motor állapota a teszt végén tökéletesen megfelelt az előzetes várakozásoknak, illetve annak, amit reméltünk, hiszen néhány nagy eséssel sokat lehetett volna rontani az eredményen. A teszt végén beépítésre került a felújító szett, amivel a következő 50 üzemórát is lefuthatja a motor. Mivel ez alapból jár a CRF250R-hez, ezért ilyén mértékű kihasználtság mellett az első két évben gyakorlatilag csak a munkadíjért és az olajért kell fizetni a szervizben, a komolyabb költségek 100 üzemóránál következnek. Ekkorra válik esedékessé a főtengellyel összepréselt hajtókar, a főtengelycsapágyak cseréje is. Tehát a CRF250R fenntartási költsége annak, aki újonnan vásárolja meg, kifejezetten kedvező.

forrás: http://www.motorrevu.hu/