A 2005 év tavaszának rossz, télies időjárása, és a motorozás hiánya arra késztetett minket, hogy melegebb égtájakra „költözzünk”.

 

Elhatároztuk, hogy dél felé vesszük az irányt és meg sem állunk Máltáig. Mivel a Pozzállo-ból induló gyors komphajók az év korai szakaszában egy héten csak 3-szor mennek oda-vissza ezért előre lefoglaltam a helyeket 4 személyre és három motorra és ezekhez az időpontokhoz igazítottam a túra többi részét. Így indultunk el 2005.április 30.-án szombaton egy borús napon Itália felé. Velencét elhagyva már ragyogóan sütött a nap és lekerültek rólunk a pulóverek.
   
Éjszakánkat csend és nyugalom kísérte, és dermesztő hideg, hajnalban  madárszerenád ébresztett. Csak másnap tudtuk meg, hogy 1500m magason töltöttük az éjszakát. Reggeli után tovább kaptattunk a hegyen, ember nélküli kietlen havas tájon kanyarogtunk,  birkák, tehenek követték lépteinket és bambán néztek utánunk. Végre beértünk egy hegyi kisvárosba: Fillettino-ba. A helybéliek készségesen megmutatták a térképen, hogy hol vagyunk és merre menjünk tovább.

Követve utasításaikat lassan magunk mögött hagytuk a hegyeket, és lejutottunk a tengerpartra. Nápoly felé vettük az irányt és meg sem álltunk Pompei-ig, a Camping Zeus-ig. Itt letáboroztunk. A camping egész területén narancsfák pompáztak. Mivel épp ebben az időben érnek ezek a déligyümölcsök, így minden nap szedtünk a fáról egyet-kettőt napi fogyasztásra. Nagyon finom lédús gyümölcsök voltak. Másnap átsétáltunk Pompei romvároshoz, mivel a kempingünktől kb.50 méterre volt a bejárat.
 
Megcsodáltuk az akkori emberek lakóházait, kocsmáit, fürdőit, sportcsarnokait, színházait és mindent, ami a városból megmaradt.  Egész délelőtt ott bóklásztunk. Délután kisvasúttal mentünk be Nápoly központjába, mivel a vonatállomás is a kemping mellett volt. Nápoly füstös, koszos, igazi olasz város, nincs sok látnivaló kivéve a katasztrofális közlekedést. Semmibe véve mindenféle KRESZ szabályt, lámpát stb.-t, mindenki egyszerre hajt be a kereszteződésbe és mikor teljes a káosz megjelenik néhány motoros rendőr, utasításokat oszt, irányit és máris lehet tovább haladni a következő nagy kereszteződésig, ahol szintén, mindenki egyszerre tolakszik be. Következő napon a Nápolyi öbölt motoroztuk be. Olyan kis városok találhatók itt, mint Amalfi, Pozitano, Atrani, mindegyik egy-egy kis gyöngyszem. Kanyarogtunk a tengerparton és közben megcsodáltuk a kis városokat és a gyönyörű kilátást. 
 
Másnap folytattuk utunkat délnek és Szicíliáig meg sem álltunk. Ott már annyira elfáradtunk, főként, mert a szárazföldön végig esett az eső, hogy G.Naxos után egy kis kempingben táboroztunk le. Itt a változatosság kedvéért citromfák tövében vertük fel a sátrainkat és így friss citromot facsarhattunk a  reggeli teánkba. Sajnos másnap pihenő napra kényszerültünk, ugyanis egész nap esett az eső.  Délután egy pici időre elállt, akkor bemerészkedtünk Taormina-ba, ebbe a hegyre épült nagyon hangulatos kis városba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az alattunk lévő öbölre. Másnapra kitisztult az ég, és gyönyörű napsütéses nap köszöntött ránk. Kanyargós utakon megközelítettük az ETNA-t. 1923m magason leparkoltuk a motorokat és innen felvonóval mentünk tovább 2500 m magasra. Innen ETNA buszokkal lehet menni tovább a csúcs felé, de „sajnos” az ETNA csúcsát még vastagon lepte a hó, így a buszok nem közlekedtek. Ennek ellenére volt aki gyalogosan indult neki a csúcs meghódításának, vagy  régebbi krátereket fedezett fel. Kis csoportunkból akadt erre is arra is vállalkozó. Mivel az ETNA tetején rémesen hideg volt, ezért nem is tartózkodtunk ott sokáig és inkább visszamotoroztunk a tengerpartra és meghódítottunk egy hegytetőn álló romos kolostort. Persze a kaland kedvéért nem az úton közelítettük meg, hanem nekiindultunk a hegynek a magas aljnövényzeten, tüskés bokrokon keresztül. Másnap idejét láttuk egy kis motorozásnak. Behatoltunk Szicília közepébe Enna-ba. Az idevezető út, igazi motoros paradicsom, hegyre fel, hegyről le, kanyar követ kanyart.
 
A végén már mindenki szédült és alig vártuk, hogy megálljunk valahol. Mondanom sem kell, hogy utunk során rengeteg helyi motorossal találkoztunk. Enna-ba érve kicsit szusszantunk,  megnéztük a várat és nagyon finom kemencében sütött pizzát ettünk. Sajnos a sűrű program miatt a következő napon már a Pozzallo felé tartottunk  a kikötőbe. Még útba ejtettük Caltagirone-t, ahol megcsodáltuk a helyi kerámia kézművesipar remekeit. A kompunk este fél 10-kor indult, de már egy órával előre ki kellett mennünk a kikötőbe. Itt ért a megdöbbentő hír, hogy a borsos áru jegyeken kívül, amiket már jó előre kifizettünk a hitelkártyánk segítségével még plusz embargo díjat kellett fizetnünk a beszállásnál (10 Eur/fő, 15 Eur/motor). A gyors hajón összesen 15 autó fér el, ezért érdemes jóval előre lefoglalni a jegyeket. A Máltai szállást is már jó előre lefoglaltam, így mikor éjjel megérkeztünk Valletta-ba, csak a címet kellett megtalálni. Szállásunk a  Bonheur Guesthouse-ban volt, melyet egy idős néni vezet. A szállás nagyon régies stílusú, régies bútorokkal, de nagyon tiszta és hangulatos, ráadásul az ár, ami 6 Lm/fő/éj volt, tartalmaz egy kis könnyed reggelit is. (Máltán Máltai líra van: Lm, amit fontnak (pound) mondanak. Egy Lm kb. 600 Ft-nak felel meg.)
 

Málta maga a történelem: tele van templomokkal, várakkal, kastélyokkal, rengeteg műemlékkel. Egész Máltán érezhető a 180 éves angol uralom. Ennek köszönhető a bal oldali közlekedés is, melybe elég hamar beletanultunk. Bebarangoltuk Valletta-t, átbuszoztunk (nagyon régi jópofa buszok közlekednek) Vittoriosa-ba, majd onnan kis csónakkal mentünk vissza. A következő napon megtekintettük még Mdina-t, Rabbat-ot  és lementünk a tengerpartra. Még útba ejtettük az idő számításunk előtt 3600 és 3000 között épült templomok romjait: Hagar Qim és Mnajdra. Itt találták meg a híres „kövér hölgy” szobrocskát - 5000 évvel ezelőtt még a bőséget és termékenységet jelentő kövérség volt a szépségideál. Blue Grotto (Kék Barlang)-nál kisebb fjordra emlékeztető képződményben gyönyörködtünk és itt a fiúk bepróbálkoztak a fürdéssel is. Műugró versenyt rendeztek a közeli szikláról, én pedig a parton áztattam a lábam a hatalmasra felcsapó hullámokban. Másnap 2005.05.12-én indultunk hazafelé.

Első nap a sok kompozás, átszállás miatt Cetrano-ig jutottunk, ami jóval Nápoly alatt helyezkedik el, itt kerestünk kempinget a tengerparton. Másnap belehúztunk az autópályán és felmentünk Perugia-ig.Trasimeno tó partján egy kempingben kis virágok között vertünk sátrat. Mivel előző nap jól haladtunk ezért másnap megengedhettünk magunknak egy kis kitérőt San Marino-ba. Gyönyörű hegyi utakon jutottunk ebbe a kis hercegségbe. Itt a szűk és nagyon meredek kis utcák boltokkal, üzletekkel vannak tele, melyek a megszokottnál jóval olcsóbban kínálják portékájukat. Itt minden kapható! Utunkat folytatva éjszakánkat, ismét abban a kempingben töltöttük, ahol legelőször is megszálltunk. Ez jó választásnak bizonyult, mivel este felé olyan felhőszakadás zúdult ránk, hogy kénytelenek voltunk behúzódni a teraszról a faházba. Másnapra 2005.05.15-én kisütött  a nap, így kellemes időben, szépen kényelmesen hazamotoroztunk, tele csodálatos élményekkel.

 

 

forrás: http://www.motorrevu.hu/beszamolo/malta_tura