Az 1972 és 1981 között gyártott terepjáró a Suzuki első lépése volt a funbike-ok világába. Kis csend után 2001-ben ismét felbukkant a japán modellpalettán, immár négyütemű, 200 cm³-es blokkal. A vágyakozó európaiaknak azonban még két évet várniuk kellett, hogy bemutassák az európai piacra szánt 125-ös verziót. A Van Van épp az a fajta motor, amelynek modellfrissítését nem várják tűkön ülve rajongói. A környezetvédelmi normák szigorodása azonban megkövetelt egy-két változtatást, így 2007-től üzemanyag-befecskendező váltotta le az addig használt karburátort. Ehhez kapcsolódóan katalizátort és lambdaszondát kapott a kipufogó, átalakították a légszűrőházat és módosították a lánckerekek áttételét.

Az RV125 nemcsak nevében hasonlít az özönvíz előtti modellhez. A nagy krómkeretes fényszóró, a küllős kerekek, az egy darab első tárcsa- és a hátsó dobfék, a nyugdíjas hatású egyhengeres, léghűtéses blokk (ugyanez dolgozik a GN125, TU125, DR125 és GZ125-ös modellekben kisebb módosításokkal) és a retro stílus mind visszamutat a motorozás hőskorába.
  Az inkább érdekes, mint szép motor lényegében egy óriási ülésből, két traktorkerékből és egy hatalmas kipufogódobból áll. A többi hozzávaló, a tank, a blokk vagy a rugózó elemek eltörpülnek ezek mellett. Ülésmagassága igen alacsony, 770 mm, mégsem térdhúzó pocket bike a nagyra nőtt motorosok alatt sem. Az utas is kényelmesen elfér rajta, vigyük akár a fakanál mellett megtestesedett nagyit vagy egy vékony gimnazistát. A hátsó kapaszkodóból csomagtartórács nő ki, rajta csomagakasztó fülek segítik az igény szerinti bevásárlószatyor vagy csalisláda biztonságos rögzítését. Ülés alatti rekeszt ne keressünk, mert nincs, a hátul-oldalt található kulcslyuk csak a sisakzár nyitására szolgál. Az ülés leszereléséhez szerszámra van szükség.
  Az indítási ceremónia a régi szép időket idézi. A manuális szívatógomb a karburátoron található, a tank alatt, amit ki kell húzni, amíg el nem éri a motor az üzemi hőmérsékletet. Ja, és természetesen ki kell nyitni a benzincsapot is. Az őskori rituálék ellenére nagyon könnyedén indul, épp ahogy azt elvárnánk. (A 2007 utáni modellek már injektorosak, így ezekre a műveletekre már nincs szükség, csak az indítógombot kell nyomni.) Az egyhengeres alig vibrál, a gyári kipufogó pedig egészen csendesen dohog. A kezelőszervek könnyedén használhatóak, ahogy minden más egyéb is, többek között a finoman járó váltó. Váltani pedig gyakran kell, a Van Van hat sebességi fokozatát jó rövidre vették. Ennek megfelelően 125-ös létére elég szépen lépeget, 4,4 másodperc alatt gyorsul 50-re, ami városban épp elég arra, hogy lámpánál előregurulva gond nélkül magunk mögött hagyjuk az autósokat. Kis csalással enyhe lejtőn 115-ig is felkúszik a kilométeróra mutatója, tényleges végsebessége 102 km/h. Mindezt teszi igen kedvező fogyasztással, nyugodt üzemben három liter alatt kijöhetünk 100 km-en, ráadásul szerviz- és fenntartási költségei elenyészők, ami nem csoda, hiszen végtelenül egyszerű, hosszú évek alatt tökéletesedett konstrukcióról van szó.
  A Van Van éke – mármint a meglehetősen speciális méretű gumi – okozhat fejtörést a vásárláson gondolkodóknak. Megnyugtatásukra legyen mondva, nincs lehetetlen. Az RMC-ben raktárról kapható Kenda márkájú (első 13 620 Ft, hátsó 23 310 Ft), kis utánajárással beszerezhető a valamivel olcsóbb Vee Ruber (első 14 150 Ft, hátsó 16 550 Ft), de akinek számít a márkanév, az a Bridgestone kínálatában is talál megfelelő méretet kifejezetten jó áron (első 19 980 Ft, hátsó 16 980 Ft).
 

Az off-roados külcsín és a bütykös gumik ellenére a Van Van nem nehéz terepre készült. Megbirkózik a homokkal, elevickél a nyomvályús dűlőutakon, de sokkal többet ne várjunk tőle. Természetes közege az utca. A futómű a kátyús utakat meglehetősen jól kezeli, és a széles kormány is jó segítségünkre van a motor terelgetésében. A kormányzás pontosságáról ugyan érdekes elképzelése lehetett az alkotónak, viszont előnyére legyen mondva, hogy rendkívül kis helyen képes megfordulni. Meghibásodással a hazai márkaszervizekben nem találkoztak, és a tulajdonosok is egyöntetű jó véleménnyel nyilatkoztak megbízhatóságáról. Vásárlásnál érdemes ellenőrizni a küllőket, amelyek esetleg rozsdásodhatnak, a lánc-lánckerekek állapotát és az olaj mennyiségét. A Van Vanba elég kevés olaj kell, ezért az olajszintet egyébként is érdemes gyakran, 500–1000 km-enként ellenőrizni.

Összegzés: a Van Van szerethető és egyben különleges motor. Visszaadja a korai nyolcvanas évek hangulatát, de ez egyáltalán nem válik hátrányára. Kényelmes, teljesítménye használható, ám emberre és állatra nézve egyaránt ártalmatlan. Minden szempontból takarékos, megbízható eszköz akár városi használatra, akár a legjobb horgászhely megközelítésére használja tulajdonosa.

forrás: http://www.motorrevu.hu/motorteszt/suzuki_rv125_van_van_hasznaltmotor_teszt