Hosszú ideje szemezek már a vízálló mobilokkal, hiszen a filléres adatroaming, a számtalan elérhető térkép és a nevetségesen alacsony ár is az IP68-as mobilok mellett szól. Most, hogy találtam egy rendes motoros tartót is, ideje váltani…

Kipróbáltam több márkás és noname motoros navigációt az utóbbi években, és tulajdonképpen mindegyikkel majdnem elégedett voltam. Persze ez a majdnem vezetett oda, hogy előbb TomTomról Garminra váltottam, majd WayteQ-re, s közben egy-egy alkalomra elkértem kevésbé ismert gyártók termékeit is. Tagadhatatlan, hogy a nemrég tesztelt Garmin zümo XT volt a legjobb mind közül, messze kiemelkedett a mezőnyből, és csak magamnak meg is vettem volna. Viszont a két motorunk miatt rögtön kettőt kéne vásárolnunk, és nem készültünk ekkora beruházásra így szezon elején. Szerencsémre épp most zajlott a hazai fejlesztésű Motochargebar tesztje, és segített eldönteni a dilemmát.

Miért (ne) telefonnal navigálj motoron?

Általában három érv szólt amellett, hogy megtartsam a kifejezetten motorra tervezett, offline navigációt. A vízálló mobil korábban többe került, mint a minőségi navigációs eszköz (köznyelvben: GPS), a nem vízállót pedig csak bajosan lehetett kezelni a vastag fóliás tokban. Pont a legfontosabb funkciója veszett el az érintőképernyős kütyüknek, ezt tehát kilőttem. Az sem mellékes, hogy egyszerűen féltem: bajos lesz a lobogó kábellel tölteni a készüléket, plusz le is eshet a teló, s talán ez volt a legkomolyabb aggodalmam. Szinte láttam, ahogy az út szélén szidom magam a ripityára tört kijelző mellett, hogy miért nem maradtam a bevált megoldásnál…

Nos, szerencsére mára mindhárom probléma, hiányosság megoldódott: 100-200 euróért kiváló IP68 mobilt lehet venni, ráadásul olyan erős hardverrel, hogy gyakorlatilag bármilyen térképszoftvert telepíthetsz rá. Immáron fényerőben is beérték a mobilok az olcsó navigációkat, szóval vakító napsütésben is tuti látom majd a kijelzőt. Végül itt a Magyarországon korlátlan és ingyenes, külföldön pedig fillérekbe kerülő mobilnet (LINK: cikk az ingyenes, 0650-es mobilnetről), azaz már semmi akadálya az online tájékozódásnak.  Végül a Motochargebar elegáns, vezeték nélküli töltője adta meg az utolsó lökést, hogy kétkeréken is telefonra váltsak. Igen ám, de milyenre?

Milyen telefonnal érdemes használni a Motochargebart?

Természetesen a vízálló, vezeték nélküli töltésre alkalmas készülékek ideálisak, de akkor sincs gond, ha neked nem ilyened van. Egyrészt vehetsz tokot is a Motochargebartól, hogy ne ázzon el a drága készülék, de mint mondtam, 100 euróért már találsz vízálló mobilt, és ennyit igazán megér, hogy ne kelljen a tokkal bajlódnod. Rendben, az általunk is használt, százeurós készülék még nem vezeték nélküli töltős, elvégre ennyi pénzért túl szép lenne, de gondoltak erre is a hazai fejlesztésű Motochargebar tervezői. Fillérekért kínálnak új hátlapot – amit egyszerű motoros boltokban is megvehetsz –, alkalmassá téve az iPhone-t vagy az androidos mobilt a QI-töltésre, és ezzel máris megoldódott a kábelmizéria.

Milyen a Motochargebar telefontartó a gyakorlatban?

A csomagolást kibontva a pakk minden részletéről sugárzik az igényesség: gagyi kínai csatlakozók helyett garantáltan vízhatlan csatlakozók vannak a dobozban, sehol egy sorja vagy elnagyolt részlet. Mi több, a feltáruló kiegészítők arról árulkodnak, hogy legalább egy tapasztalt motoros volt a tervezők között, ugyanis ezt tényleg bármilyen gépre rögzíthetjük. Először is három különböző kábelezés közül választhatsz (közvetlen bekötés blankolt véggel, hagyományos szivargyújtócsati és mini szivargyújtó BMW-khez). Közelebbről megnézve a kábelek sem a szokásos minőségűek, az „áramlopó” 3M-es foglalat nem említhető egy lapon a kínai vackokkal, míg a hagyományos szivargyújtó kábelét a Liyy készíti – csupa minőségi holmi.

Ami a kiegészítőket illeti, számtalan, minden igényt kielégítő felfogatást kínál a gyártó: kormányra, tükörre, fékfolyadéktartályra stb. is fel tudod rakni, sőt RAM-gömb is kérhető, hogy ha van előkészítése a gépeden. Mi szándékosan egy enduróra szereltük fel, így egyszerre tesztelhettük városban, autópályán és terepen, hogy ellenáll-e a konzol a menetszélnek, illetve a rázkódásnak.

Megkérdeztük barátainkat és az olvasókat is, mitől tartanak leginkább, illetve mire kíváncsiak a motoros telefontartókkal kapcsolatban. Rendre öt felvetés érkezett válaszként:

• Leeshet-e a telefon, ha kátyúba hajtok vagy terepezem a géppel?
• Mennyire bírja a port a víz- és porállónak mondott készülék?
• Elég-e a fényereje?
• Milyen „nem várt” dolgokat produkál a hagyományos navihoz szokott motorosoknál?

Felkerekedtünk hát, hogy választ keressünk a kérdésekre, és tulajdonképpen mindre találtunk is.

1. Kieshet-e a tartóból a telefon?

Noha nem az Erzberg Rodeón teszteltük, de kátyús, alsóbbrendű (ötszámjegyű) úton kifejezetten gyorsan haladva sem mozdult meg a teló, pedig – némi hezitálás után – azt is bevállaltuk, hogy nem teljesen becsúsztatva és lazán megszorítva tettük be a készüléket. Most nyert értelmet a már említett ívelt, belül gumiburkolatú kengyel, elvégre így akkor sem tud elmozdulni a telefon, ha nem csúsztatjuk be az aljáig. A biztonságra 5-ből négy pontot kapott tőlünk a Motochargebar, és csak azért nem ötöt, mert 1-2 típust eleve nem tudtunk a konzol aljáig csúsztatni, mivel akkor a kengyel folyamatosan nyomta az egyik gombot. Persze pár milliméterrel feljebb már tökéletesen illeszkedett, de ez akkor is negatívum, ezért az egy pont levonás.

Akárhogy is, félig vagy teljesen becsúsztatva is helytállt a szerkezet, földúton és autópályán száguldva sem mozdult el a kengyel vagy akár maga a telefon. Részemről bármilyen készüléket rá mernék bízni – ha a mi szándékosan eltúlzott aszfalt- és tereppróbáinkon nem esett ki a mobil, akkor valószínűleg másnál sem fog.

2. Miként használható kesztyűben a poros kijelző?

Természetesen itt is pont az a helyzet, mint a motorok digitális, érintőképernyős műszeregységeinél. Már az első használat előtt érdemes feltenni egy fóliát, mert karcálló üveg ide vagy oda, az álmoskönyv szerint nem jelent jót, ha koszos kesztyűben maszatolsz a poros kijelzőn… Ugyanakkor megfelelő kesztyűben egészen jó az érintésérzet, ösztönösen kezelhető a készülék, bár erre általában nincs is szükség, hiszen a hagyományos navigációt sem nyomkodod minden egyes kereszteződésben, csak megálláskor.

Röviden tehát kesztyűje válogatja, mennyire lesz nehéz kezelni. Ha kompromisszumokkal is, de tulajdonképpen használható a telefon a hagyományos, motoros navi helyett, már ha rajta van az a bizonyos védőfólia.

3. Elegendő-e a telefon fényereje?

Talán ez a legnehezebb kérdés, ugyanis napjaink telefonjai akár azonos kategórián belül is igen eltérő fényerejűek lehetnek. Mindenesetre a kipróbált kínai és márkás, 70 és 170 ezer forint közötti modellek versenyben voltak az olcsóbb navigációkkal fényerő terén, és csak akkor okozott gondot a leolvasásuk, ha rossz szögben rögzítettük, és a delelő nap pont visszatükröződött róluk. Szóval ha valaki egy fullos navi után használná, akkor nem lesz teljesen elégedett, de WayteQ-ről és hasonlókról váltóknak aligha lehet panaszuk a fényerőre. Ráadásul a készülékek alkalmazkodnak a környezeti viszonyokhoz, azaz este nem vakít a kijelző, ami nagy hasznunkra lesz majd, ha például külföldi túrákon az alagútban haladva pillantunk oda.

4. Erre nem számítottam… Milyen meglepetéseket tartogat a mobilos navigálás?

Talán csak nekem nem volt egyértelmű, de indulás előtt érdemes kikapcsolni az automatikus elforgatást, különben megeshet, hogy minden kereszteződésben és visszafordítóban oda-vissza váltja a fekvő és álló nézetet a telefon, ahogy fordítom a kormányt. Nem katasztrófa, de jó, ha tudsz róla, hogy például egy enduró vagy túragép széles kormányán ez bármikor megeshet. Korábban már utaltam a kesztyűre, ezért itt nem hibaként, inkább jelenségként jegyzem meg, hogy nagyon nem mindegy, milyen kesztyű van rajtad – ahhoz mérten tudod vagy nem tudod kezelni a kijelzőt menet közben.

Végül pedig – szintén olvasói kérdésre – megnéztük, veszélyezteti-e az akksit, ha direktbe kötve folyamatosan áram alatt van a kengyel. Mivel a fogyasztása ekkor (telefon nélkül) minimálisra csökken, nincs teendőd a minden héten használt motorokkal. Hosszabb távon persze lemerítheti a zselés vagy zselésnek csúfolt, valójában AGM rendszerű telepeket, ezért több hetes, mondjuk téli leállásnál mindenképpen érdemes csepptöltőre tenni az akkut, bár ez a telefontöltőtől függetlenül igaz minden járműre.

5. Melegszik-e töltés közben a telefon?

Noha nem volt kánikula a teszt során, a 24-28 fokos melegben nem mutatta túlmelegedés jelét a telefon, hála a Motochargebar kiváló szellőzésének. Márpedig előfordult korábban, hogy egy nyári napon attól is „túlmelegedés” üzenetet küldött a készülék, hogy fél órát videóztunk vele a homokbányában. Másrészt ez nem is meglepő, hogy ilyen jól bírta, hiszen egy autó szélvédője mögött még nagyobb hőterhelést kap az eszköz, ráadásul ott a menetszél sem hűti. Szóval a zárt, tokos megoldásokkal ellentétben itt egész nap töltőn lehet a mobilod, nem hevül túl, legalább is 25-30 fokban tuti nem.

Egy kis hazai – magyar motorosok fejlesztik a Motochargebart

Immáron két évtizede foglalkozik a csapat járműipari elektronikai fejlesztésekkel, ám eddig főként személyautókhoz és buszokhoz kínáltak „okosmegoldásokat”. Nemrég azonban más vizekre eveztek, s ebben oroszlánrésze volt Ádám kollégájuknak, aki már régóta szeretett volna megoldást találni a motoros tartók és vezeték nélküli töltők problémáira. Így született meg a Motochargebar, mely egyaránt használható hagyományos és vízálló, vezetékkel vagy anélkül tölthető telefonokhoz.

Akárhogy is, engem meggyőzött a Motochargebar vezeték nélküli töltője és tartója – amit itt vásárolhatsz meg –, ezért hosszú távon is letesztelem, mit tud. Kíváncsian várom, mennyire lesz strapabíró a csavaros rögzítésű kengyel, miként könnyíti meg a túratervezést az online navigáció és persze milyen lesz tíz év túrázás után nem egy hagyományos GPS-től, hanem mobiltól várni az ukázokat. Kezdődhet a Motochargebar hosszú távú próbája – ígérem, arról is beszámolunk majd.