Csütörtökön még igencsak változó időjárás fogadta a versenyzőket és a versenyre kilátogató közönséget, az egész napos esőt csak néha zavarta meg egy kis napsütés. Azonban ez senkinek sem tudta elvenni a kedvét, és elkezdődött a RODEO-X Endurocross kvalifikáció valamint néhány órával később a ROCKET RIDE kvalifikáció is. Az enduroross pályán volt minden, amit csak kívánni lehet, gumiabroncs akadályok állítva és fektetve, bukósisaknál is nagyobb kövekből összeállított szakasz, ugratók, visszafordítók és a pálya végén egy kis csemege, embermagasságú rönkakadály és persze az egész felázva. Ennél talán csak a ROCKET RIDE helyszíne volt barátságtalanabb. Olyan felázott meredek szakaszokat kellett a versenyzőknek megmászni, amelynek a széléről csak félve mer lenézni az ember. Ezt még egy bukkanó is nehezítette az egyik felfutó előtt, amelyet egy Kawasakival induló 16 éves srác oly módon abszolvált, hogy ráugratott az emelkedőre, majd játszi könnyedséggel ment fel a megmaradt rövid szakoszon, ott ahol mások nagy szenvedések áron tudtak feljutni.

Péntek már megkezdődött a prolog, amelyen az 500 leggyorsabb vehetett részt a vasárnapi őrült futamon. A nevezők között számos magyar versenyző is volt, a legelőkelőbb rajtszámmal Varga Ákos (Alma) az 59-est kapta. A pénteki kevésbé esős idő a sártengert lassan porfelhővé alakította, és a versenyzők is egyre gyorsultak.

Nem mindenki enduroval indult
A délután már a szórakozás jegyében telt először a Sturm auf Eisenerz, vagyis egy motoros felvonulás zajlott, ahol nem volt hiány fura figurákban, és még furább kreálmányokban. A pitbikeoktól a túraképeken át minden látható volt és persze jelen voltak a versenyzők is. Este pedig mindenki egy hatalmas sörsátorban gyűlt össze, ahol az eisenerz polgármestere jóvoltából békés és ingyenes sörfogyasztás zajlott.
Másnap már mindenki érezte a nagy verseny közeledtét egyre több néző volt, és a feszültség is folyamatosan nőtt. A napi program szinte teljesen megegyezett az megelőző napival, vagyis tovább folyt a prolog és az endurocross verseny. Persze látványosságból ezúttal sem volt hiány, ezt Travis Pastrana, Jimmy Verburgh, Chris Brock (hogy csak néhány nevet említsünk) freestyle showja szolgáltatta. Este pedig ismét a sátor és a sör vált a főszereplővé. Akik bejutottak a vasárnapi Reb Bull Hare Scramblere azok inkább a pihenőt választották.
Vasárnap délben elszabadult a pokol, elindult a végső verseny. 500 motoros sorakozott fel a katlanban, ahonnan csak felfele vezet kiút. 23 km-t, 15 ellenőrző pontot kellett legyűrniük a célig. Az előző napok akadályai ehhez képest csak kis homokbuckák voltak. Ezért a verseny különböző szakaszain a versenyzők igénybe vehettek segítséget, volt ahol csak a versenyzőtársak, de volt ahol a nézők is segíthettek. Az egyik erdei szakaszon az útvonal mindössze egy méter széles volt, borzalmas emelkedő és bedőlt fák mindenhol. Minden motort 4-5 néző kötelekkel húzott át ezen a részen. Többeknek elfőtt a hűtővize és sokan megálltak pihenni is. A versenyt végül az idén harmadszor induló és harmadszor diadalmaskodó Tadeus Blazusiak nyerte (KTM 250 EXC) 1:41:46-os időeredménnyel. És hogy ez mennyire elképesztő idő, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a második helyezett Graham Jarvis (Sherco 2.5i) több mint 40 perces hátránnyal, 2:22:05 alatt tudott körbeérni. A harmadik a német Andreas Littenbichler (BMW 450X) lett 2:25:17-es időeredménnyel. Az 500 induló közül mindössze 21 versenyző ért be a célba.
Ami azonban egészen bizonyos, hogy semmilyen írással, képpel, videóval nem lehet visszaadni azt ami négy nap alatt Erzbergben történik. Azt látni kell. És ha kedvet kapott az utazáshoz, had adjunk néhány jó tanácsot: bakancs, sapka, esőkabát mindenképpen kötelező felszerelés, valamint a nagy távolságok miatt nem árt egy motort is magunkkal vinni.
forrás: www.motorrevu.hu