Nagyon kevésen múlott, hogy Valentino Rossiból nem hivatásos gokartversenyző lett a kilencvenes évek legelején, csak azért váltott négyről két kerékre, mert olcsóbb volt minimotorokkal versenyezni, így ez a Rossi famíliának kevésbé volt anyagilag megterhelő. Az 1979-es születésű olasz kissrác hamar bebizonyította, hogy nem csak gokartozáshoz van tehetsége, hanem motorozáshoz is. Számos minimotoros verseny után, 1994-ben fordult komolyabbra a karrierje, ekkor került az olasz bajnokságba ahol a 125 köbcentiméteres géposztályban indult. A figyelem az évad utolsó futamán terelődött rá, amelyen megszerezte az első rajtkockát, majd végül dobogós helyen végzett, ami egy privát, tehát nem gyári támogatású versenyzőtől óriási teljesítmény volt. A következő évben már az olasz Cagiva motorgyár csapatába került, aki egy bajnoki címmel hálálta meg a bizalmat. 1994-ben és '95-ben már az Aprilia színeiben indult különböző olasz és európai futamokon, hogy a tanulóévek után csatlakozhasson a gyorsaságimotoros-világbajnoksághoz.

 

 

Rossi itt még a minimotoros mezőnyt oktatja gyerekfejjel

 

1996-os első szezonjában Rossi csupán egy futamon villantotta meg tehetségét; a csehországi győzelmén kívül nem sok minden jelezte előre, hogy a következő évben lemossa majd a teljesen 125 köbcentis mezőnyt. A '97-es évad Valentino Rossi egyeduralmáról szólt a nyolcadliteresek között: az Apriliával versenyző olasz 15 versenyből 11-et megnyert, így fölényes győzelemmel vehette át a szezon végén a világbajnoki trófeát. 1998-ban egy kategóriával feljebb lépett, de maradt az Apriliánál, amelynek RS250-es versenymotorja volt akkoriban a kategória legjobbja. Első negyedliteres szezonját a második helyen zárta Rossi, mindössze három ponttal lemaradva csapattársától, az ugyancsak olasz Loris Capirossitól. 1999-ben ismét Rossiról szólt a szezon, kilenc győzelemmel simán nyerte a vb-t, és ismét egy kategóriával feljebb lépett.

Hamar felküzdötte magát a királykategóriába

 

A kétezredik év fordulópont az egyre népszerűbb olasz versenyző karrierjében, nem csupán a királykategóriaként is emlegetett 500 köbcentis géposztályba küzdötte fel magát, hanem a világ legnagyobb motorgyárának versenyrészlegébe is. A Honda a lehető legjobb technikát és szakembereket biztosította az akkor 21 éves Rossinak, hogy minél gyorsabban beletanuljon az új kategóriába. Ekkor ismerte meg jelenleg is alkalmazott főmérnökét, Jeremy Burgesst, aki korábban a legendás Michael Doohant segítette számos világbajnoki trófeához. Nem mellesleg a Honda az ötszörös világbajnok Doohant is Rossi mellé "rendelte" személyes mentornak az első évadban.

 

Az olasz tehetségnek így is kilenc verseny kellett, mire futamot tudott nyerni, ami nem csoda, hiszen akkoriban olyan nevek uralták a kategóriát, mint ifjabb Kenny Roberts, Max Biaggi vagy ausztrál Garry McCoy. Első 500-as szezonját a második helyen zárta összetettben Rossi, aki a következő szezonban már hozta a szokásos formáját, mert a tanulóév után az 500 köbcentis kategóriát is maga alá gyűrte. 2001-ben tizenegy győzelemmel simán megszerezte magának és a Hondának a világbajnoki trófeát, majd rá egy évre ismét bezsebelte ezt a címet, ami azért is nagy szó, mert az 500 köbcentis kétütemű motorok helyett 2002-től bevezették a 990 köbcentis négyütemű motorokat, amelyek teljesen új vezetéstechnikát kívántak a versenyzőktől.

 

A világ legjobb motorosa versenymérnökével: Rossi és Jeremy Burgess

 

2001-től kezdve gyakorlatilag Rossiról szól a MotoGP, zsinórban nyerte a világbajnoki trófeákat, ám 2003-ban ismét éles fordulatot vett a pályafutása: meglehetősen hűvös körülmények között elváltak útjai a Hondától, és a szezon végén átigazolt a Yamahához. Akkoriban a Yamaha finoman szólva sem tudott versenyképes motorokat csatasorba állítani, így meglepő volt Rossi döntése. Mindenki izgatottan várta a 2004-es szezont, hogy kiderüljön, mire megy a világ egyik legjobb motorosa a meglehetősen középszerű paripájával. A 2004-es évad első futamán, a Dél-Afrikai Nagydíjon Rossi bebizonyította, tényleg ő a világ legjobb motorosa: megnyerte a futamot, és később nagy főlénnyel vb-címet is. 2005-ben ismét Rossi volt a legjobb, megszerezte hetedik vb-címét, és zsinórban az ötödik MotoGP-trófeáját.

 

2006-ban számos bukás és műszaki probléma hátráltatta Rossit

 

A 2006-os évadnak is a legesélyesebb motorosként vágott neki, ám számos műszaki probléma miatt csak a szezonzáró valenciai futam után vette át - minimális előnnyel - a vezetést a pontversenyben az amerikai Nicky Hayden előtt. A vb-cím megvédése azonban drámai körülmények között meghiúsult: Rossi már a verseny elején kicsúszott motorjával a pályáról, és hiába tudott visszaállni, a végső 13. hely kevés volt a győzelemhez - Hayden hajszállal ugyan, de megnyerte a vb-t.

2007-ben ismét változás történt a csúcskategóriában, 800 köbcentiméteresre csökkentik a motorok lökettérfogatát, ami még kiélezettebbé teszi a csatározást. Az új körülmények leginkább a Ducatival versenyző Casey Stonernek kedveznek, aki szélsebes motorjával nagy fölénnyel nyerte a vb-t, míg a műszaki problémákkal is küszködő Rossi - az előző évi teljesítményét is alulmúlva - "csak" a harmadik helyen zárt Dani Pedrosa mögött.

 

A 2008-as szezont egy ötödik hellyel indította Rossi a rajongói legnagyobb rémületére, ám hamar bebizonyította, nem szabad leírni két peches év után: a szezon hátralévő részét végig uralta, minden versenyt pontszerzőként fejezett be, és kilenc győzelmet, öt második és két harmadik helyet söpört be, így nem meglepő, hogy rekorderedménnyel, 373 ponttal fölényesen nyerte a vb-trófeát. A szezon során az amerikai Laguna Seca-i futam volt a csúcspont, ahol Rossi számtalan oda-vissza előzés után végül maga mögé utasította a ducatis Casey Stonert, és megnyerte a futamot.

 

Rossi és az ausztrál Casey Stoner küzdelme Laguna Secában

 

Jól kezdte a Doktorként is emlegetett Rossi a 2009-es évadot, első három versenyéből kétszer második, egyszer első lett, ám a szezon során hamar kiderült, hogy legnagyobb ellenfele immár yamahás csapattársa, a spanyol Jorge Lorenzo, akivel időről-időre ádáz csatákat vívott a versenypályán. Rossinak természetesen nem tetszett a házon belüli ellenfél, és már ekkor utalt rá, hogy 2011-től elhagyja a Yamahát, ha a csapat ugyanazokat a feltételeket biztosítja mindkét versenyző számára. A késhegyre menő versenyeken végül Rossi diadalmaskodott, és megnyerte kilencedik vb-címét, év közben beállítva egy egyéni rekordot is: elérte a századik futamgyőzelmét.

 

Élete legsúlyosabb balesetét idén, Mugellóban szenvedte

 

2010-nek ismét a legesélyesebbként vágott neki, az első három futamon dobogóra is állhatott, ám június ötödikén, a hazai, mugellói futam egyik időmérő edzésén elesett és súlyos lábtörést szenvedett. Az orvosok többhónapos kihagyást jósoltak, ám Rossit nem abból a fából faragták, aki ágyból nézi végig a vb-t, így amint lábra tudott állni, mankóval motorra pattant. Négy verseny kihagyása után, a Német Nagydíjon tért vissza, ahol a negyedik helyen végzett sérülten, ám már ekkor látszott, kevés lesz az idő behozni a hatalmas pontelőnyre szert tett Jorge Lorenzót. A következő futamon, Laguna Secában a Doktor már nagy nehezen össze tudott hozni egy dobogós helyezést, a harmadikként intik le, ám a következő csehországi futam egyik edzésén ismét bukott, majd a versenyen csak az ötödik helyen végzett. Ez után jelentette be, hogy a szezon végén távozik a Yamahától, és egy kétéves szerződést írt alá a Ducatihoz, amelyről korábban már számos pletyka keringett.

 

Miért Rossi a legnagyobb?

 

Rossi nem csupán bravúros motorozásával, hanem egyéni stílusával és a győzelmek utáni vicces előadásaival szerzett magának népes rajongótábort. Számos becenevet és egyéni stílust talált ki magának, a futamokon élénksárga szín jelzik a Rossi-rajongók táborát. 46-os rajtszáma ugyancsak legendássá vált, szülővárosában, Tavulliában például annyira nagy becsben tartják a kilencszeres világbajnokukat, hogy a városon belül 46 km/órára csökkentették a sebességhatárt, csak hogy még a közlekedési táblák is Rossi előtt tisztelegjenek.

 

Nem kérdés, hogy ki korunk legnépszerűbb motorosa

 

A Doktor legnagyobb érdeme az, hogy mindig megalkuvás nélkül versenyzett, és még akkor is az első helyért küzdött, amikor a pontverseny és a végső vb-cím miatt elég lett volna neki a szerényebb helyezés is. Az évek során számtalan nagy ellenfele akadt, ezek közül talán az ugyancsak olasz Max Biaggival vívta a leglátványosabb csatákat, mind a pályán, mind a bokszutcában. Karrierjük egyik legemlékezetesebb pillanata 2001-ben történt a Japán Nagydíjon, amikor a verseny vége felé Rossi megpróbálta megelőzni Biaggit, aki könyökkel kilökte őt a pályát övező fűre, de Rossinak sikerült megfognia a motorját, és nem sokkal ezután megelőzte Biaggit, akinek feltartott középső ujjal jelezte, mit gondol az akciójáról.

 

Hogyan tovább?

 

Az évek során Rossi többször is tesztelt Forma-1-es Ferrarikat - egész jó időeredményekkel-, amelyek után minden egyes alkalommal találgatások keltek szárnyra, vajon mikor nyergel át négy kerékre az olasz. A Doktor persze rendre cáfolt és egyértelművé tette, hogy nem lesz belőle soha Forma-1-pilóta, mert ahhoz már "túl öreg" a 31 évével, azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a motorozás után egy másik nagy szerelmével, a ralival fog komolyabban foglalkozni. Rossi számos alkalommal ült raliautó volánja mögé, indult versenyeken is, meglepően jó eredményekkel.

 

Csapattársa, Jorge Lorenzo nagy szerepet játszott Rossi yamahás szakításában

 

Jelenleg annyi biztos Rossival kapcsolatban, hogy a 2011-12-es szezont a Ducatinál tölti, amivel rengeteg olasz rajongójának álma válik valóra, hiszen egy hazai márkát fog erősíteni. Rossi motorokhoz való hozzáállását mindenesetre jól bemutatja az a közlemény, amelyet a honlapján tett közzé a Yamaha-szakítás bejelentése után.

 

"Nagyon nehéz néhány mondatban kifejezni, milyen kapcsolatom is alakult ki a Yamahával az elmúlt hét évben. Rengeteg dolog megváltozott a már igencsak távolinak tűnő 2004-es év óta, de a leglátványosabban "Ő", az M1-es kódnevű versenymotorom alakult át az évek folyamán. Amikor elkezdtük a munkát, finoman szólva sem volt túl versenyképes, tipikus "középmezőnyös" motor volt, amin előszeretettel gúnyolódtak MotoGP berkein belül. Most, azután, hogy segítettünk Neki felnőni és fejlődni, bárki láthatja, hogy valósággal vigyorog a garázsban, és mindenki a csodájára jár. Bármennyire is szeretem Őt, a munkám a Yamahánál véget ért, így itt az idő, hogy új kihívások elé nézzek. Sajnos még a legnagyobb szerelmek is véget érnek egyszer, egy sereg csodás emléket hagyva maguk után, nekem az volt az egyik legszebb, amikor az első győztes futam után megcsókoltuk egymást a füvön, egyenes a szemembe nézett és azt mondta, szeretlek!"

www.origo.hu